Másokat olyan könnyű jól látni. Egyből levágod mit csinálhatna másképpen, miben bénázik, merre van neki az előre. Még építő tanácsokat is tudsz adni nekik, vagy csak egy vicces beszólást, de még az is helytálló.

Vajon magadat is tudod úgy látni, mint amikor valaki mást elemzel? Ez már nagyobb kihívást jelenthet.
Először is nem látod magadat filmen, hogy egy adott szituációban hogyan beszélsz, gesztikulálsz, grimaszolsz, meregeted a szemed, pislogsz, nyelsz, lélegzel, mozdulsz, feszülsz be. Mert ha ismernéd a normál, hétköznapi, érzelmektől mentes működésed, akkor észrevennéd, hogyan változik meg mindez egy kényelmetlen szituációban.

Egyszer azt mondta nekem egy barát, hogy én akkor fogok óriásit „fejlődni”, ha nem lesz az arcomra írva a véleményem. Hahhahha.
Ha ismersz engem, tudod, hogy komoly ráncok barázdálják a homlokomat. Mert elemzek és mindent szétszedek darabokra. És gondolom ez miközben a fejemben belül csinálom, látszik is kívülről. De ezt is csak gondolom, mert nem látom magam közben. Ha te látsz eközben engem, gondolsz valamit, mi zajlik bennem. De egyáltalán nem biztos, hogy éppen téged ítéllek meg, vagy negatív a véleményem rólad. Sőt, inkább csak fut a scennelés, keresem a viselkedésed mögötti okot, megérteni akarom, ha meg undok vagy velem, akkor a felmentést.

Szeretem az ajurvéda tipizálásait. Csoportosítja az embereket aszerint is, mennyire látják jól egy adott történésben:
– magukat,
– a másikat,
– a szituációt.
Gondolhatod, hogy nem a szerencsés kategória az, aki egyiket sem. Rájuk szoktam viccesen mondani, hogy a cseh kettőt nézik. Viccet félretéve, velük sincs baj, mert elnavigálgatják magukat az életben, csak mások nem annyira értik, mit nem értenek.

Előfordul veled, hogy néha azt érzed, hogy szembe mész az autópályán? Vagy hogy mindenki vágja a sztorit, te meg nem is érted miről van szó? De olyan is lehet, hogy kiteszed a lelked és mégsem jó. Számítasz a másikra és ő rendre másképp viselkedik. Meg vagy győződve róla, hogy oké vagy és ezt senki sem látja?
Lehet, hogy magadat nem látod jól. Valljuk be, ez azért mindenkivel előfordul, mert könnyebb úgy az élet, ha időnként felmentjük magunkat. Végül is minden szentnek maga felé hajlik a keze.
De másokat is láthatod másnak, mint amilyenek valójában. Mert egyszerűen olyannak akarod látni, mert akkor neked könnyebb.
A szituáció meg lehet olyan bonyi, hogy azt se tudod mi, miért történik.

Ilyenkor nagy segítség lehet egy külső segítő. Ő az, aki szerencsés esetben jól lát téged és szituációt is. Ha már segítőként dolgozik, remélhetőleg eljutott oda, hogy magát is jól látja. Egy jól felépített folyamatban, el tudsz vele jutni odáig, hogy elkezded magadat jól látni. Nem nagy titok, úgy hívják: önismeret. Ez egy szép út, izgalmas felfedezés.
Lehetek én is a kísérőd ezen, ha engem választasz!