A rosszat mindig észreveszed, a jó természetes. Könnyebben eszedbe jut valakiről ha csak egy rosszat is tett veled, mint rengeteg jót.

Az agyad a rosszra van huzalozva. Ez nem azt jelenti, hogy negatív ember vagy, hanem arról van szó, hogy ősemberként folyamatosan ki voltál élezve a veszélyforrásokra. Mert akkor maradtál életben, ha tudtál ebédet szerezni a családodnak és nem belőled lett ebéd. Abban a korban bármi veszélyt jelenthetett a számodra, ezért állandó készültségi állapotban fürkészted a környezetedet. Jól bevésődtek a kritikus helyzetek és így egyre jobban kialakult a negatív helyzetekre való fogékonyság. Dr. Rick Hanson ír erről a könyvében, a  Sírjak vagy nevessek? – Az emberi agy boldogságra hangolható című kötetében.

Biztos nálad is úgy van, hogy könnyebben tanulsz a fájdalomból, mint az örömből, gyorsabban alakul ki ellen-, mint rokonszenv. A szervezetedben minden érzelemre hormonok választódnak ki, amihez hozzá is szokik a tested. Így a félelem, szorongás hormonja is szükségletté tud válni. Egy idő után már mindig azt kutatod, min lehetne megint egy kicsit izgulni, idegeskedni, hogy megkapd a rettegős hormon adagodat.
Az agy azonnal tud veszély üzemmódba kapcsolni, mert már mélyen bekódolódott az életben maradási stratégia: inkább féljünk, mint megijedjünk. Ősemberként még valóban könnyen a kardfogú tigris vacsorája lettél, ha nem voltál óvatos.
Persze a mai élet más, mégis tudsz azon izgulni, hogy elkésel, kupi van a gyerekszobában, mit mondott a sógornő. Kutatások szerint egy tartós kapcsolatban egy rossz dolgot akkor fogsz elfelejteni, megbocsájtani, ha öt jót tesz veled a párod. A bizalmat nehéz megszerezni, de elveszíteni egy pillanat műve lehet.

A jó hír az, hogy az agy is újrahuzalozható és át lehet kódolni a jóra. Ehhez első lépésként észre kell venned a legapróbb pozitív dolgokat és meg engedned magadnak, hogy örülj is ezeknek. Az én kedvenceim: a szitakötő, pillangó, a szivárványtól egyenesen visongok, de imádom a naplementét vagy egy idegen kedves mosolyát. Amikor elcsípek egy kedves pillanatot, a hála érzetét felerősítem magamban. Elkezdem szétáramoltatni a jó érzést, az elégedettséget, boldogságot a testem minden porcikájába. Igyekszem megtartani ezt a felemelő, bizsergő állapotot, amíg csak tudom. A nagy élményeimből, pedig tudatosan és rendszeresen táplálkozom. Az egyik ilyen, amikor Srí Lankán az óceánban álltam széttárt karokkal és megköszöntem, hogy eljuthattam oda. A másik erőteljes élményem, amikor egy hindu templomba belépve egy szertartásba csöppentem és hangos kolompolás, dob fogadott. Hihetetlen erejű volt a látvány, a hang és éreztem ahogy átjár, kitisztít, feltölt. Sokáig elég volt csak rágondolnom és elő tudtam hozni az érzést.

Keresd a jót magad körül, élvezd ki az ízeket, a hangokat, olvadj bele a szép pillanatokba! Ha egyedül nem találod meg a jót, várlak Lélekmód beszélgetésre és meglátod majd mennyi szépség vesz körül!