„Kimentem a lelkek piacára, és kipakoltam minden problémámat, hátha megveszi valaki. Mikor körülnéztem, és megláttam a többiekét, összecsomagoltam, és boldogan hazamentem.” Garamota

Jó 15 éve voltam egy tréningen. Azzal kezdtük, hogy négyes csoportokba álltunk. Kapott mindenki percre pontosan fél órát és el kellett mesélnünk, hogy kinek milyen volt az élete eddig.

Egy ilyen tanfolyamon nem arról kezdesz beszélni, hogy milyen remek családba születtem, minden tanárom inspirált és imádott, az első szerelmemmel élek nagy szeretetben és egyébként makk egészséges vagyok. De ha el is kezdenéd, akkor is egy idő után elkezdenek a bajaid, traumáid az eszedbe jutni.

Először azt gondoltuk, hogy fééél óra? Mit fogunk mondani ennyi ideig? Különben is, ki szeret magáról ennyit dumálni? Sokan nem is szeretnek megnyílni igazán, főleg idegen embereknek nem. Szerencsére egy mindig akad, aki elkezdi. Én egyébként be szoktam vállalni szívesen, nekem nem okoz gondot kiteregetni a szennyest.

Tehát elindult az első élettörténet, én meg csak pislogtam. Aztán a következő és egyre nagyobbakat nyeltem. Ekkor azt gondoltam nem lehet űberelni, de a harmadik embernek sikerült. Volt ott gyerekkori abúzus, nevelőszülőknél lét, a saját anyja rájuk gyújtotta a házat és nem is sorolom. Ennyi év távlatából is emlékszem a szörnyűségekre.

A fél órámat én is tisztességesen kitöltöttem. De ahogy beszéltem, egyre törpültek el a bajaim. Mert ugyan 1 éves korom óta betegeskedtem, de nincs halálos betegségem. Nehezen éltem meg az iskolás éveimet, de nem zaklatott senki. Nem volt könnyű elviselni magam, a szüleim mégis szerettek. Bár a férjem a harmadik és volt néhány kapcsolatom is, 19 éve biztonságos házasságban élhetek. Van két egészséges gyermekem. Meséltem, meséltem, de a  traumáim szinte nevetségesnek hatottak a többiekéhez képest.

Pedig nincs egyszerű életem. A barátaim, ismerőseim mindig azt mondják, hogy nem vállaltam egyszerű karmát. És valóban nem, óriási mélységeket élek meg időszakosan. Rengeteget teszek az egészségemért, mégsem áll be a teljes harmónia. Sokat dolgozom magamon, mégis mindig megjelenik valami újabb kihívás. Ahogy írtam, nem találtam meg egyből az örök szerelmet és most sem egy  egyszerű, langyos a kapcsolatom. Kaptam két csodás gyereket, a második igen nagy kihívások elé állít.

De ezt mind én kaptam! Neked sok lenne és átláthatatlan. Sőt, megoldhatatlannak tűnhet néhány élethelyzetem számodra. Nem akarnál ezekkel a tulajdonságokkal és habitussal élni. Nem tudnád elviselni az én családomat, környezetemet. Borzongnál attól, amivel én foglalkozom. Mert ez mind rám lett szabva. Ebben a testben, ez a lélek vállalta az össze tanulni és tapasztalni valót. Mert egy folyamatban van minden lélek. Néha életről életre viszed a feladatokat, göngyölöd emberekkel való viszonyaidat, amik megoldásra várnak. Minden, ami körülötted van, azt befolyásolják az eddigi életeid során megélt, megismert dolgok.

Ezért van az, hogy én meg tudom oldani. Akár jól, akár rosszul, de meg tudom. Végül is úgy rontom el a saját életemet, ahogy akarom. De úgy is javíthatok rajta, ahogy akarok. Enyém a megélés, enyém a döntés, enyém a tapasztalás.

Soha ne becsüld alá a másik problémáját. Ami neked röhejesen egyszerű, abba a másik bele is dögölhet. Más lélek, más karma, más megértési állapot.