Az ajurvéda azt mondja, hogy az embereket csoportosítani lehet aszerint, hogyan látja valaki önmagát, a másikat és a szituációt.

A pasasnak azt mondja a doki a rajzon, hogy mivel nem drogozik, iszik, jól látja a világot és ezért depressziós. Ő valószínűleg jól látja a szitut, önmagát és a másikat is. Aztán a többi csoport a nemek és igenek keveréke. Jól látja a másikat, a szitut, de magát nem. Itt erős önértékelési probléma lehet. Vagy magát jól meg tudja ítélni, de benézi a többieket, félreérti őket és a helyzeteket is. Ennél már csak az kellemetlenebb, ha mindent és mindenkit rosszul lát. Na, rájuk gondoljuk azt, hogy szemben jönnek az autópályán és rád csodálkoznak.

A kérdés az, hogy vajon érzed-e mi a helyzet? Mert ha tisztában vagy vele, hogy nem annyira jól gondolod a dolgokat, akkor óvatosabban lépegetsz. De mi van, ha azt hiszed, hogy mindent remekül látsz? És vajon ki nem hiszi azt?

A meglévő hiedelmek, hitrendszerek, szokások alapján viszonyulsz a világhoz és a történésekhez. És azok alapján teljesen oké vagy. Akkor ki jogosult azt mondani, hogy te vagy más nem oké? Ez kicsit 22-es csapdája… És mindeközben ahogy írok, én is meg vagyok róla győződve, hogy én oké vagyok.