Ma történt velem egy eset, amit szó nélkül hagyhattam volna. De végül úgy döntöttem nem hagyom.
Nem jelentős dolog, de mégis rosszul esett. Egy kardigánt foglaltam le a Marketplacen Karácsony előtt. Megállapodtunk, hogy mivel húzós ez az időszak, elteszi nekem az eladó és majd megyek ezen a héten, amikor tudok. Ma reggel időpontot szerettem volna egyeztetni és a válasz az volt, hogy mivel nem jelentkeztem, eladta épp ma reggel.

Nagyon rosszul érintett. Nyilván folyik tovább az életem a kardi nélkül is és igazából nem akart engem, mert különben megvárt volna. Na de na. Visszaírtam, hogy sajnálom.

Aztán csak piszkálta a csőrömet a dolog. Úgy döntöttem, nem húzódok vissza a rák páncélomba szomorkodni rajta, ahogyan szoktam. Tudod, olyan jókislányos módon, hogy ne bántsak meg senkit, ne gondoljanak rólam rosszat, szeressen már mindenki, mert olyan cuki vagyok.

Szóval úgy döntöttem, hogy kiadom magamból. Természetesen nem úgy, hogy megbántom, egyszerűen csak magamon szerettem volna könnyíteni azzal, hogy úgy rendezem el, ahogyan egy jól kommunikáló ember tenné. És ezáltal nem szapulom magam még napokig, hogy na megint benyeltél egy békát Krisztikém…

Nem gondolkodtam sokat, csak írtam. És láss csodát, egész szépen, asszertív módon sikerült is.

Egyszerűen leírtam, amit érzek. Azt hogy, kaptam egy ígéretet és aszerint nem kapkodtam. Másrészt és itt jön a lényeg, hogy: – Örültem volna, ha rákérdezel. Örültem volna! Na ez az asszertív kommunikáció. Elmondom amit érzek. És ez nem bántó, ettől még szerethet és cuki aranyos Krisztike tudok maradni.

Mi lett volna a nem tudatos, hirtelen válasz? Mérnemkérdeztémárámielőtteladod?
Ilyen, meg olyan vagy, hogy nem tartottad be az ígéretedet!
És persze sok egyéb bunkóság, ami ilyenkor nyilván nem nekem és neked, aki olvasol, de más általunk nem ismert emberek száján kiugrana.

Szóval összegezve, amire ki akarok lukadni, hogy ne tartsd magadban a dolgokat! Ha valami bánt, mondd el, mert különben ha sok lesz ilyenekből, az megbetegít.
Ha találsz hasonló terepet, mint ez volt, akkor gyakorold az asszertív társalgást! Mert ha könnyed és tét nélküli helyzetekben begyakorlod, akkor az éles és fontos szitukban már rutinosan jönni fognak a mondatok!

Íme néhány jó kis mondat:
Köszi, hogy engem kerestél meg, de ezzel most nem szeretnék élni.
Értem, hogy segítség kell, de most sajnos nem én leszek a megoldás.
Ezt még szeretném átgondolni.
Most erre nem tudok hirtelen mit mondani, mert annyira megleptél.
Ha jól értem, akkor ezt … Ezzel egyetértek, de azzal nehezen tudnék azonosulni…
Lenne kedved elmondani, mit gondolsz erről…?

Gyakorolj lelkesen és egyre jobb leszel benne! Írásban persze könnyebb, szóval megyek én is ki terepre. Mondjuk sorban állni az Intersparba.

Ha nem megy a kommunikáció, elakadtál emberi kapcsolatokban boldogan segítek! Jövő héten akár jöhetsz is Lélekmód beszélgetésre!